Az idegen

dsc_7921-v-v

Úgy nézett ki, mint egy San Franciscó-i hippi a hetvenes években. Nem is hosszú haja és szakálla volt első pillantásra feltűnő, inkább mindenen átható tekintete, tüzelő kék szeme. Nagyjából harminc évesnek nézett ki, szelíd mosoly ült arcán. Szandálban volt, sötétkék farmerban, kockás ingben, és galambokat etetett a Főtéren. Aztán nézése megállapodott Mátyás királyon, és csak úgy magában suttogta: – Hm, ezt ismertem…
Megálltam mellette, együtt néztük egy ideig a szobrot. – Szép, ugye? – kérdeztem a lokálpatrióta büszkeségével. – Nagyon, útjaim során aligha láttam szebbet – mondta. – Honnan jössz? – kíváncsiskodtam. – Ó, megjártam a poklot – válaszolta szelíden.
Furcsa nyugalom szállt meg engem is jelenlétében. Azért nem álltam meg, hogy ne kérdezzem meg:
– Mivel foglalkozol?
– Emberekkel.
– Rég úton vagy?
– Tudod, volt néhány kellemetlenségem. El kellett jönnöm a fák alól. Tulajdonképpen egy vacsora tett keresztbe. Egy barlangban húztam meg magamat egy időre.
– És utána mi történt?
– Hát, hogy is mondjam… Hirtelen más lett minden.
– És?
– Nézd, harmadnapra elindultam…

Reklámok
Kategória: Uncategorized | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

3 hozzászólás a(z) Az idegen bejegyzéshez

  1. Béla szerint:

    Szép. Örvendek, hogy olvashattam.

  2. bogi2016 szerint:

    Es most hol van?Kene szolni neki,hogy van egy csomo egeszsegugyi es mindenfele gondunk,bajunk

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s