Bakaélmények, anekdoták Ceausescu diktatúrájából

(Egy sötét kor világosabb része)

Bő egy évtizede eltörölték Romániában a kötelező katonai szolgálatot, így aztán a fiataloknak fogalmuk sincs már, mi fán terem a bakaság. Nem sírom vissza azokat az időket, amikor kötelező módon vittek a hadseregbe, viszont minden férfiember, aki megjárta a „hadak útját”, többnyire évekig tudott anekdotázni róla. Íme néhány élményem abból az időből…

1.

1982. áprilisában soroztak be Nagyváradra, egy híradós hadosztályhoz. Egy ismerőssel kerekedtünk fel Kolozsvárról – azóta ő pap, és mellesleg a keresztapám lett -, ahogy megérkeztünk, és majdnem sírva megnyiratkoztunk, egy (két, három) kocsmában kötöttünk ki. Nem mondhatom, hogy siettem bevonulni, késtem is, ha nem is sokat, és ez nem volt valami jó pont kezdetnek.
De ez csak másnap derült ki…Akkor pofáztam ugyanis vissza először (de nem utoljára) egy tisztnek, és a bakaságot mindjárt száz fekvőtámasszal kezdtem…
Ám én sem voltam rest a hülyeségek kigondolásában! Bevallom: hetekig sikerült átvernem a katonaságot. Igaz, azután ő baszott át engem – ha lehet, még jobban….
Kezdődött azzal, hogy a hajnali ébresztő után az egész újonc társaságot kivezényelték tornászni. Álmos emberkék futkostak – vagy inkább totyogtak – az egység udvarán, latyakban, sárban, hóban, bármilyen időben, a legtöbben azt sem tudták, hol vannak. Rettenetesen igazságtalannak tűnt ez nekem, aki addig a reggeleket az otthon melegében egy kakaóval kezdte. Aztán észrevettem, hogy a budik az emeletről levezető lépcsők mellett voltak. Amikor a banda elérte a fordulót, én nem le a lépcsőkön futottam tovább, hanem egyenes be az illemhelyre. Ez így ment kábé egy hétig, míg valamelyik káplárnak sürgős reggeli dolga akadta a budiban, engem meg elkapott ott, várva, hogy a többiek visszajöjjenek. Helyben leveretett velem vagy száz fekvőtámaszt, és napokig fogkefével pucoltam a mocskot.
Aztán még nagyobb ötletem támadt, amivel kicseleztem majdnem az egész kemény gyakorlatozási időszakot…

2.

Már idehaza szólt apám egyik katonatiszt ismerőse, hogy bármi önkéntességre szólítanak, jelentkezzek, mert az mindig könnyebb a gyakorlatozásnál. Egyik nap azzal állt elő az egyik tiszt, hogy ki tudod szépen írni. Azonnal fent volt a kezem, pedig a szépírás sosem volt az erősségem, tanárai a fejüket fogták, mikor a dolgozataimat próbálták megfejteni. Be is választottak „plakátcsinálónak” – gondolom azért, mert más nem nagyon mert jelentkezni. Napokig a Kárpátok tölgyének idézeteit irkáltam nagyméretű kartonlapokra, szerintem nem is csúnyán. Meg hát, ha a tiszt is meg volt elégedve, csak volt bennem valami tehetség…
Amikor véget ért az írásos időszakom, éppen akkor kerestek olyant, aki tud falat meszelni. Gondoltam, írás, meszelés nem állt egymástól túl távol…
Természetesen elsőnek jelentkeztem erre is. Bár a falfestéshez annyi közöm volt, hogy láttam nagyapámat meszelni. Igaz, megtanított létrával járni, és ez óriási előnynek bizonyult a többi amatőr között. És még volt egy nagy előnyöm: időközben összehaverkodtam egy sráccal, aki civilben valóban szobafestő volt, és végső soron rá bízták, hogy válasszon segítőt. Persze engem szemelt ki…
Ugyanis ő is kolozsvári volt!
Majdnem egy hónapig meszeltük az egység tornatermét, miközben a többiek gázálarcban gyakorlatoztak, és a kínok kínját állták ki. Nem volt más dolgom, csak létrával járkálni, ha egy tiszt netán bedugta az orrát. Elég hihető mutatványt nyújthattam, sosem kérdezett senki semmit tőlünk.
Aztán egy nap majdnem hadbíróság elé kerültünk.
Délben mentünk mi is ebédelni, mint minden baka. Csakhogy egy napon, ma sem tudom hogyan, a fegyvereket, amit reggel a kezünkbe nyomtak, ha mégis szólítana a kötelesség, ott hagytuk letakarva a tornateremben. Egy káplárnak éppen akkor állt fel, hogy meglátogasson, mi sehol, a géppuskák egy festékfoltos inggel letakarva egy padon. Amúgy is ki voltak ránk jó dolgunkért, a káplár azonnal jelentette a disznóságot. Egy ilyen hanyagságért – jobban mondva felelőtlenségért – néhány év büntetőszázad vagy börtön kapásból járt volna…Volna csak, ugyanis még nem tettük le az esküt, és ez mentett meg minket. Nyilván a meszelésnek is vége lett, de addigra a kiképzés keményebb része is lecsengett…

3.

A katonasággal való viszonyom ezután sem változott: ott próbáltuk átverni egymást, ahol csak értük. Pedig ebben semmi tudatosság nem volt, ösztönből tettem mindent – túlélés ösztöne, ugye -, sosem voltam az a „smeker”, aki minden áron át akarjon baszni másokat.
Így történt, hogy a fegyvernemnél – híradósok, idegen szóval transzmisszó – szakosodni kellett. Azt is apám tisztbarátjától tudtam, hogy a legjobb a telexeseknél, nem kell tíz-húsz kilós kábeltekercsekkel rohangálni fel a hegyre, le a hegyről. Itt valóban szerencsém volt: kérdezték, ki játszik valami hangszeren? Szokásomhoz hívem, nyújtottam a kezem. Kérdik, mit tudok? Mondom, gitározni. Ebből annyi volt igaz, hogy valóban volt otthon egy gitárom, nagyjából három akkordot le is tudtam fogni. Mondja a tiszt, mutassam az ujjaimat. Mit mondjak, nem vagyok éppen egy tömpe és rövid ujjú krapek, és ez nagyon a hasznomra vált. Újabb egy hónapig gyakorlatilag gépelni tanultunk – milyen az élet, eszembe nem jutott, hogy később hasznát vehetem – és lassan eltelt a bakaság nehezebb része. Legalábbis én így gondoltam.
Nagyon rosszul….

Reklámok
Kategória: Bentről kifele | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Egy hozzászólás a(z) 0ejegyzéshez

  1. bogi2016 szerint:

    Vab velemeny,hozzaszolas,a napokban turazni is elcsaltak,a vargyasi szorost,almasi barlangot,masztuk meg,emlektura,bizonyos barlangasz emlekere.Ma szolot szedni voltam,Zabolan,segiteni.Allj meg,vandor,mindig ez jut eszembe,mikor olvasom,vagy irok vmit,most mar ki vagyok kapcsolodva,ugyebar temetes utan vagyunk.De azert nem art,ha az ember kicsit megpihen,es idot hagy sajat maganak gondolkodni.Ez a velemeny,allj meg vandor.Ulj le,pihenj meg,gondolkozz.Azutan lehet menni tovabb.szerintem.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s