A bolondok sem a régiek…

Kolozsváron már a bolondok sem a régiek. És ezt szó szerint kell érteni. A gyerekkorom napjait bearanyozó kedves őrültek eltűntek, újak jelentek meg a város utcáin, terein. Hol van már Lulu, Nokedli, Bolond Árpi, a batyus Pista, a nejlonzacskókat maga után cipelő névtelen asszony? Vagy a tanár úr, aki felesége halála után kattant be, és egész álló nap a ruháit stoppolta, aztán azokban rohangált az utcákon? Vagy a tetőtől talpig kitüntetésekben feszítő úriember, akinek ruháján volt Lenin-jelvény, pionír plecsni, halászkitüntetés, katonai elismerés és kubai forradalmi emlékérem?
Ma viszont találkoztam egy frissen feltűnt bolonddal. Az Avram Iancu szobor előtt állt, és beszélgetett a „hőssel”. Helyesebben üvöltve könyörgött neki, jöjjön le, és tegyen már egy kis rendet az országban.
Siettem, nem vártam meg, mit válaszolt neki a szobor…

Reklámok
Kategória: Bentről kifele | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s