A totalitárius rendszer kiszolgálásának művészete

(Példák a s…nyalásra)

Három évtizede „kísértet járta be Európát” Csak éppen az ellenkezője annak, amire Marx gondolt kommunista kiáltványában: ezúttal az öröknek hitt rendszer bukása a „keleti blokkban” járt körbe.
Harminc év alatt sok mindent elfelejtettünk, egyes dolgokra és személyekre vagy már nem emlékszünk vagy pedig hiányosak a dolgokról és emberekről kialakult képünk.
A kommunista eszme, a rendszer ugyan megbukott, de kiszolgálói nem. Sokan ott folytatták, ahol 1989-ben abbahagyták, lakájságukból egyenesen hasznot húztak. Voltak, akik hamut szórtak a fejükre, aztán visszasomfordáltak az úgynevezett elitbe. Döntési pozíciókba kerültek, díjakat, kitüntetéseket vehettek át azok, akik a párt, a Vezér dicsőítésével kerültek helyzetelőnybe a diktatúrában. 30 éve halljuk azt, hogy másképp nem lehetett. Ennek ellenére csupán egy páran voltak azok, akik nevüket adták a diktatúra kiszolgálásához, tehát nem szabad általánosítani. Lehetett nemet is mondani, esetleg vállalva ennek következményeit. De hát gyarló az ember, ugyanakkor ki gondolta volna, hogy egyszer véget érnek azok az idők, és a lakájok megvetés tárgyai lehetnek majd.
A Digitéka.ro jóvoltából felkerült az internetre néhány korabeli lap digitalizált változata. Ezek között tallóztam a 80-as évekből. Bár nem állt szándékomban tudományos munkát végezni, és elsősorban saját okulásomra olvasgattam az akkor megjelent kiadványokat, érdekes dolgokra bukkantam.
Aki élt akkor tudja, hogy a diktatúra szorítása, ezzel együtt az egyre aljasabb rendszer dicsőítése, a megalománia, az elnyomás, a totalitarizmus, a személyi kultusz felerősödése a múlt század 80-as éveire tehető. (Nyilván leszámítva az 50-es éveket, amikor a sztálinizmus dühöngött).
A romániai magyar kiadványokból is kiderül, hogy a párthoz, Ceusescuhoz írt versek jellemzően 1980 után kezdtek megjelenni a lapokban. Ezek általában valamilyen évfordulóhoz (a diktátor-házaspár születésnapja, stb.) kötődtek. A versek – ezeket néztem át alaposabban – szerzői között vannak többszörösen visszatérő nevek (pl. Márki Zoltán, Oláh István, Miklós László) és vannak, akik elvétve közöltek ilyeneket. Többségük a rendszerváltás után is szennyezte jelenlétével a közéletet, sőt komoly tisztségeket töltött be. Mások egy pálfordulással látszólag megtagadták múltjukat, vagy az új „gazdák” kiszolgálóivá vedlettek át. Magyari Lajos például 4 évvel a rendszer bukása előtt még ezt írta: „(…)Gondolkodj emberségben és emberiségben. /Milliók sorsának nagy ivét jelöljed,/ itt, e földön és itt, e földgolyón./gy szól mihozzánk a Forradalmár, /s szavával szól múlt, jelen s jövő.” Magyari Az 1989-es fordulat után meginduló Háromszék főszerkesztője, „szókimondó vezércikkeivel országosan is elismerést kelt. 1992 és 1996 között az RMDSZ Kovászna megyei szenátora”. (idézet a Wikipédiából, amit vagy ő vagy valamelyik rajongója írhatott). Nem mindennapi karrier az övé…
Vitus K. két évvel a diktátor házaspár kivégzése előtt írta, alig 35 évesen (bizonyára nagy karrierről álmodott): „Egy Asszony ünnepén együtt mondjuk a családdal/vénekkel, fiákkal, táltosmese gyerekekkel:/tartson az asztalhoz ülő hit, és éljen az Ember!” 1990 után is publikált, 1997-ben verseskötete jelent meg! A korán elhunyt Veress Gerzson is korán kezdte, alig 30 évesen írt „felemelő” verset a diktátorhoz…
Érdekes az is, hogy vannak úgymond visszatérő versek. Oláh István Jelentés a boldogságról című verse előbb 1983-ban jelent meg a Hétben, aztán ugyanaz a vers olvasható 1988-ban a Megyei Tükörben. És még ki tudja mikor s hol. (Tehát a szerző évekig ugyanolyan boldog volt a diktatúrában. Ez már akár nevetségesnek is mondható. Ha nem lenne szomorú…) De Miklós László is kétszer „adta el” Forradalmas szívvel című „alkotását: előbb A Hét-nek, aztán néhány évre rá (1989-ben) ugyannak a Megyei Tükörnek. Az ő szíve sem lankadt a forradalmi lendületben…Márki Zoltán Születésnapra című „költeménye” már 1980-ban (!) fellelhető a Megyei Tükörben, aztán 1987-ban egyszerre jelent meg A Hétben és a Megyei Tükörben (valószínűleg többen és többször is, nem volt már idegem utánanézni)…Magyari 1985-ben napok alatt két dicshimnuszt is elzengett különböző lapokban. Úgy látszik, ő termékenyebb volt…
A teljesség igénye nélkül álljon itt néhány tanulságos példa a rendszerváltás előtti költészet „remekműveiből”. Ennyire futotta türelmemből. Lehet mosolyogni, de el is lehet gondolkodni…

MEGYEI TÜKÖR, 1982. JANUÁR 26., KORUNK, 1983, 1. sz.,

MIKLÓS LÁSZLÓ

ELÉBE MENNI

NICOLAE CEAUSESCU ELVTÁRSNAK

Egy szál szegfűvel elébe menni,

elébe menni a holnapnak. Pirosán izzó szegfűvel,

amilyen a forradalmas építés színe,

párttagsági könyvünk színe, szívünk fölött,

az elvégzett munka színe, amit felmutatunk.

Amilyen a mai testvéri munka színe, s amilyen a holnap színe,

céljainké és az épülő műé.

Egy szál szegfűvel a holnapért,

egy szál szegfűvel a kiteljesedő szabadságért,

egy szál szegfűvel a békéért,

egy szál . szegfűvel a testvériségért, egységünkért

munkával elébe menni szépülő-szebb életünknek.

Igen, gondolatban most, ma, valahányan az ország fiai,

elébe megyünk

és átnyújtunk egy szál szegfűi a pártfőtitkárnak.

Miklós László (Kolozsvár, 1937. november 11.) erdélyi magyar költő, újságíró, szerkesztő. Részt vállal a Ceaușescu-diktatúra alatt elszenvedett sérelmek feldolgozásában is, például börtönvallomások egybeszerkesztése és közreadása (sic). (Wikipedia). Amint később is látható lesz, a diktátor egyik szolgálatos seggnyalója volt.

……………………………………………

A HÉT, 1983. JANUÁR 26., MEGYEI TÜKÖR, 1988. JANUÁR 27.

OLÁH ISTVÁN:

JELENTÉS A BOLDOGSÁGRÓL

Micsoda télre látok három emelet magasából
Térdig hóban a fák, a vizek hibernálnak,
január tobzódik Erdély hegyein, a Báráganon.
óezüst világol Moldva bölényfején.
Gyönyörű tél, tájnak, embernek gyönyörű,
gyönyörű ország szemzománc fehéren,
tisztán, mint a lelkiismeret, országom,
ünnepeld ünnepeidet.

Ereje tölgyé, mondjátok, hűsége, mint az acél.
Csak azt tudom: ő a nép fia.
S a nép ereje tölgyé, hűsége, mint az acél,
bölcsessége teremtő okosság,
szívóssága maga az élet,
példás rend következetessége.

S minden, mi kezenyomán éled,
általunk éled. Ő a nép fia.

Nagyszerű éveit,
mint a krónika, rögzíti az emlékezet,
úgy követik egymást az események,
napnyi pontossággal tudni nem is lehet,

és ilyenkor felnyílik a haza könyve,
ez az ő igazi krónikája,
minden egyes tette beírva örökre,
örökirással országépítő álma.

Oláh István (Marosvásárhely, 1944. április 16. –) erdélyi magyar költő, újságíró. A magyarországi Széchenyi Társaság 1991-ben díjjal tüntette ki (!!!!!!!). (Wikipedia)

……………………………..

A HÉT, 1984. JANUÁR 5.

BOKOR KATALIN

KÖSZÖNTÖM ŐT

Köszöntőm Őt, aki szivében hordja
Az én reményem és a te reményed,
Mindannyiunk reményét:
A békét!
Az ország első asszonyát köszöntőm — *
E szerény vers legyen hát a köszöntőm.
Hisz nem ismer határt hazafisága,
Elvhüsége, jó anyasága,
Világszerte becsült tudása,
Politikusi fáradozása
Mindenért, ami szép ezen a földön:
A gyermekért, hogy okos felnőtté nőjön.
A felnőttért, hogy örömöt találjon
Összefogásban, munkában e tájon,
A hazáért, hogy egének tiszta kékje
Legyen felhőtlen, biztonságos béke.
Köszöntőm Öt szivemből, akár Anyámat,
Ügy köszöntjük, mint Édesanyánkat —
Erőben, egészségben
Ceausescu elvtárs oldalán
Sokáig éljen!

Bokor Katalin (Bukarest, 1935. március 10.– ?) magyar költő, író, újságíró, szerkesztő.

…………………………..

A HÉT, 1984. JANUÁR 26.

LÉTAY LAJOS

EMBERSÉGRŐL

A házakon mérjem-é vagy a szíven,
hogy mennyit épült életünk, mióta
— a hazájához s az emberséghez híven —
fegyvert fogott ki volt itt patrióta;

csatába szállt: hogy nézzem én szelíden,
mint hull a lomb a délutáni tóra,
s ölelje majd koszorúba rímem
mindazt, mi már a szűkhatárú szóba

alig fér el: a sok-sok férfi-tettet,
példáit a hűségnek, becsületnek
mely nem hajlik se düh, se dal szavára,

nem alkuszik — mert meg nem alkudt sose
a párt: a nép, a harc vezére, hőse —
hogy mindig bizton lépjek nyomdokába.

Létay Lajos (Aranyosrákos, 1920. január 23. – Kolozsvár, 2007. szeptember 26.) erdélyi magyar költő, író, szerkesztő, publicista, tanár, képviselő.

……………………………………………

A HÉT, 1984. JANUÁR 26., MEGYEI TÜKÖR 1989. JANUÁR 26.
MIKLÓS LÁSZLÓ

FORRADALMI SZÍVVEL

Ebben a szivdobbanásnyi csöndben most őrá
gondolok.
Nevén nevezem, anyanyelvemen szólítom.
Tűzpiros szavakat szólok hozzá, amelyeket a
szivemből szakított ki,
Mert tűzpiros szavakba tanított,
hogy megértsük egymást
A forradalom nyelvén,
A harc nyelvén, mely folyik tovább
kérlelhetetlenül.
Eszmélkedö gyermekkorom óta folyik.
Jött velem az időben, és megyek vele
az időben férfiként,
harcosként immár ezen a földön ,
ebben a honban ,
amelynek anyanyelve a munka ,
amelynek anyanyelve a testvérisé g ,
és a függetlenség,
anyanyelve a kommunizmus, mely eljön,
és olyan bizonyosan, mint télre a tavasz —
Ebben a szivdobbanásnyi csöndben most őrá
gondolok .
Ebben a szivdobbanásnyi csöndben tűzpiros
dalt dalolok Róla

………………….

A HÉT, 1985. JANUÁR 24.

MAGYARI LAJOS

A FORRADALMÁR

„Gondolkodj emberségben és emberiségben.
Eléggé roncsolt volt már e század,
a mi dolgunk sebeit meggyógyítani.
Gondolkodj emberségben és emberiségben.
Milliók gondját viselje a vállad,
mert milliók szivét kell meghódítani.
Gondolkodj emberségben és emberiségben.
Sorsunk összefonódott, mint a hü szövet,
kötését a jövendő vágya vigyázza.
Gondolkodj emberségben és emberiségben.
A jóságot jelentsd meg, s lesz, aki követ,
mert mind szomjazunk az áldott tisztaságra.
Gondolkodj emberségben és emberiségben.
Erőt s hatalmat ád a jó haza,
a szabadság tere, igazság otthona.
Gondolkodj emberségben és emberiségben.
Tudva tudd, hogy kincsed milliók igaza,
s szived e nagy kincs megvédő hona.
Gondolkodj emberségben és emberiségben.
Ezért indított utadra vigyázó földed,
ezért nézett rád e kor pártfogón.
Gondolkodj emberségben és emberiségben.
Milliók sorsának nagy ivét jelöljed,
itt, e földön és itt, e földgolyón.”

így szól mihozzánk a Forradalmár,
s szavával szól múlt, jelen s jövő.

Magyari Lajos (Székelyudvarhely, 1942. október 26. – Sepsiszentgyörgy, 2015. június 3.) erdélyi magyar költő, műfordító, közíró.
……………………………………

MEGYEI TÜKÖR, 1985. JANUÁR 26.

MERT JÖNNIE KELL

Mert jönnie kellett egy férfinak , ki
az Időhöz igazítja népe sorsát,
kinek homlokán a századok ragyognak,
s őbenne újjá születik az ország,
hogy igazi arcát egyszer megtalálja,
mely teremtés és munka s béke,
és fölemeli az idők okos árja
minden eddig volt világok fölébe.
Mert jönnie kellett egy férfin aki
mert álmodni csillag-merészet
hogy milliomnyi szándék-szilánkból
megalkossa a nagy akarat-egészet,
hogy okos szabadság és tiszta lázak
lengjék be múló munkáséveinket,
hogy a jövendő már ismerősként
tekintsen s fogadjon be minket.

…………………………

A HÉT, 1986. JANUÁR 23.

MIKLÓS LÁSZLÓ

HAZÁM FÖLDJÉN
NICOLAE CEAUŞESCU ELVTÁRS KÖSZÖNTÉSÉRE

Magaslik az ipar
izmos válla,
szelíd, békés
óriás a behavazott
tájban.

Mintha az ország
örök-kék égboltját
tartaná.

Hó alatt a mag,
mit elvetettünk:
dús termések
ígéretét rejti.

Serény jövő forr,
alakul január
laboratóriumában,

. , . Járom útjaid,
hazám,
s tudom,
honnan indult
s merre tart
teremtő vonulásod.

Aki az építés
és szépítés
forradalmi zászlaját
kibontotta
és magasra tartja,
pártom útja ez.

Az egység,
az egyetértés,
a testvéri munka
útja hazám földjén.

A béke útja ez
……………………

MEGYEI TÜKÖR 1986. JANUÁR 26.

VERESS GERZSON

Kigyúl a kor,

amely lángelmét termett,
Bajnokát fölszikrázó értelemnek:
Idő testébe izzót múlhatatlanul.
Fölemésztődnek jövőt-vívó harcban,
Bennünk bujdosnak illő földi arcban
Békérc-lázító forradalmáraink.
Időtlenek ők mind a tágabb létben:
A nép megtartó emlékezetében —
Életfájuknak vagyunk hajszálgyökerei.
Hány szent terhet hordott ki ez a század.
Mely önnön legjobbjai ellen lázad
Tűzzel-vassal, s ha kell, elideggázosít!
Korunk is lángelméjét megteremte
— S bár nem volt csillagba vésve a jötte —
Tudjuk, tévedhetetlen: kit ma köszöntünk

Veress Gerzson (Sepsiszentgyörgy, 1956. január 5. – Sepsiszentgyörgy, 1998. május 20.) költő, szerkesztő, publicista.

…………………………..

A HÉT, 1987. JANUÁR 8.

VITUS K. GYÖRGY

JANUÁRI ÜNNEP

Egy Asszony ünnepén hittel
ülik körül az asztalt. Képes
táltos könyvéből föltekint a gyerek.
Fiak-fiatalok rügyeket bontanak
páncél pajzsán a tudománynak.
Ország-nagyok bölcs tanácsa: nyugalmat, békét
fegyvernyugvásban a világnak.
Egy Asszony ünnepén együtt mondjuk a családdal
vénekkel, fiákkal, táltosmese gyerekekkel:
tartson az asztalhoz ülő hit, és éljen az Ember!

Vitus K. György (álnevei: Károly György, Körtesi György; Marosvásárhely, 1952. június 22.–) erdélyi magyar költő, elbeszélő.

…………………………………..

A HÉT, 1987. JANUÁR 22.

VAJDA FERENC

TISZTELETADÁS
Nicolae Ceausescu elvtárs születésnapjára

Ünnepel az ország
ünnepel egész népünk
jelszava: az ÉLET
nagy alakja Ön
a jelenkor történelmének;

Ünnepel az ország
tágul körülöttünk a láthatár,
a tiszta eszmék lényege
önmagára talál
hogy visszaadja
hitelét a reménységnek
igazát a valóságnak
az Idő sodrásában
az évszakok is meghittebbé válnak
mindig tesz valamit
a sokasodó évekhez
hogy közelebb legyen
mához a holnap
örömittas szemek
a mindig újrakezdésben
forradalmi törlesztésben
telihold-kosárnyi őszöket
leltároznak;

Ünnepel az ország
térképét elöntik tiszta fények
a munka nyelvét
úgy ismeri itt már mindenki
mint legszebb szavait
anyanyelvének;

Ünnepel az ország
ünnepel egész népünk
az On forradalmi hite
erőt áraszt mindenkibe
hogy a holnap
a Béke holnapja legyen
széppé váljon csodaszéppé
a nép élő könyve —
maga a történelem.

Vajda Ferenc (írói álnevei: Marosi Ferenc, Sashalmi Ferenc; Magyaró, 1936. február 10. –) erdélyi magyar költő, szerkesztő.

…………………………….

MEGYEI TÜKÖR, 1980. JANUÁR 28., A HÉT, 1987. JANUÁR 22., MEGYEI TÜKÖR, 1987. JANUÁR 26.

MÁRKI ZOLTÁN

SZÜLETÉSNAPRA

Egy ember
a
kommunisták élén,
sikerben, gondokban
elvtárs.

Egy ember
az
életben, az időben,
melyen velünk
osztozik.

Egy ember,
az emberek között
‘Utat mutatni,
sorsokat vigyázni.

Egy ember,
akihez az ország tartozik,
nem birtoka,
felelőssége

Márki Zoltán (Temesvár, 1928. május 22. – Debrecen, 2002.) – költő, újságíró, szerkesztő.

……………………………….

IGAZ SZÓ, 1988. 2. SZÁM

RÁCZ GYŐZŐ

TISZTELET AZ EMBERNEK

Ott fenn, ahova egy új korszak igazságát keresni

felröpített bennünket az Ő nevéhez kapcsolódó Történelem,

ezüstszínű felhők lebegik körül tünemény-tájaink csúcsait,

és évezredes reményekből született valóság

jön majd utánunk, hogy tőlünk tanuljon el

egy új időszámítást.

Csodálatos mitológiákból léptünk ki

még nem értelmezett szimbólumokat rejtegető nevekkel,

és az írás bűvöletében találtunk ki

egy új erkölcsöt, hogy megtanítsuk az utánunk jövőket

csak igazul beszélni és élni-

Ezért kezdődik velünk a holnap,

és példánk nem lesz a kívülállók következetlen útja,

akik egy áhított boldogság nevében

úgy lázadtak a rájuk szakadt sors ellen,

hogy új és új fájdalmakkal szórták tele

maguk körül a múltat.

De nem áltatjuk magunkat: nem vagyunk

hibátlan hősök, akik nem kötnek „kompromisszumokat“,

hogy anakronisztikus eszmények oltárán áldozzák fel

a másoknak is drága,

mert csak egyszer élhető életet.

És mégis a mi erkölcsünk lesz a Példa,

mert vállaltuk a küzdelmet,

egy teljesnek érzett Emberi életért.

Eszményképeink vannak: szabad és szép, humánus arcú istenek;

akik korigényeknek

engedelmeskedve varázsolják jelenné a jövőt, amelyben Békét

álmodik a világ,

hogy biztató emberi távlatok nyíljanak az utódok előtt.

íme, így ismer magára az Ő nevéhez kapcsolódó történelem

bennünk,

és így ismerünk mi magunkra a történelemben-

Mert az Ő kortársaiként kisbetűs hősökként is

vele együtt leszünk az igazi Történelem.

Ahol a valóság rátalál az Embertől

elszakíthatatlan, tiszta eszményekre,

nem szorul többé részvétre egyetlen virág sem,

és többé senki sem lophatja el tőlünk

az értelmes szépséget.

Ezért kezdődik el igazán

az Embernek kijáró tisztelettel

az ERKÖLCS és a TÖRTÉNELEM !

Rácz Győző (Dés, 1935. január 4. – Kolozsvár, 1989. október 27. ) filozófus, esszéíró, irodalomkritikus, szerkesztő.  A Korunk főszerkesztő-helyetteseként „Magatartását ebben a funkciójában, a Ceaușescu-rendszer ideológiai agresszivitásának fokozódása idején, maradéktalan párthűség jellemezte”. (Wikipedia)

………………………

A HÉT, 1988. JANUÁR 21.

M IKLÓS LÁS ZLÓ

ÍGY PÉLDA

NICOLAE CEAUSESCU El VTÁRS
SZÜLETÉSNAPJÁRA

A Pártot éltetem,
amikor Öt éltetem,
a Román Kommunista Pártot.

A Zászlóvivőt éltetem,
a mindig-forradalma^zivű
kommunista harcost.

De mindenekfölött az országot,
mindenekfölött a népet,
kinek sorsával sorsa
összefonódott.
A Munkáshadat éltetem,
ki Öt követi —
A szántóvető, alkotó,
örökké épitő embert,
kinek a válla mindig magasabb
a frissen felrakott falnál,
kinek a szeme — ezért —
mindig új csúcsokra lát,
s új célokra, békés,
testvéri,
emberséges célokra lát —

így példa Ö,
a Zászlóvivő,
a mindig-forradalmas-szívű.

Követi öt az ország,
a nép, a munkáshad,
kinek sorsával sorsa
összefonódot

………………………………

IGAZ SZÓ, 1988. 2. SZÁM

BOKOR K ATALIN

EMBERKÉNT,  HŐSKÉNT

Egyszerű kis falusi házból

Indult el egykor, még gyerek,

De szívében már felnőtt álmok:

Megváltoztatni a világot,

Ügy, ahogy ennek a hazának,

Népe testvéri családjának

18

Emberibb, szebb és jobb lehet.

Vállalt érte emberként, hősként,

És vállal egy életen át,

Hogy pusztuljon sok gyilkos fegyver

S az ember – bárhol – legyen ember,

Hogy kék ég ragyogjon felettünk,

Békében alkossunk, teremtsünk,

Erre kötelezte magát.

Emberként, hősként áll az élen,

És tudja: nagy e feladat,

Ma meg különösen nehéz.. .

De huszonkétmillió szív és ész,

Mellette áll, egy akarat,

független, erős és szabad!

Emberként, hősként áll az élen;

Es vállal egy életen át-

Kívánjuk, sok-sok évet éljen,

Erőben és jó egészségben,

Vezesse új diadalokra

Ezt a testvéri, szép hazát !

…………………………..

A HÉT, 1989. JANUÁR 1.

MÁRKI ZOLTÁN

KÖZTÁRSASÁG

Minden reggel
jövőnkre ébredünk,
valami új kezd élni
bennünk, körülöttünk.

A szabadságban
áramlunk tömegesen,
hatalmas erő visz
útjainkra.

Sorsot nyitón
lendülünk előre,
tudjuk, dolgunk van
a világgal.

Teremtő kedvű,
békét őrző,
csodákhoz is értő
a munkánk.

Így épül, villog
a haza vélünk,
meglátszik rajta
kezünk nyoma.
Nép országa ez,
köztársaság, szocialista,
fényt bocsát ránk,
érez minket.

…………………………….

A HÉT, 1989. JANUÁR 5.

BARABÁS ZOLTÁN

A BÉKE ASSZONYA
ELENA CEAUSESCU
elvtársnőnek

Mintha tenyerében tartaná,
akár egy galambot
vagy a gyermek piciny,
puha kezét,

olyan egyszerű,
azzal az őszinte asszonyi
mozdulattal emeli
fényerőre
a Holnapot.

Ő
a Béke Asszonya
és vele január
magasztos,
teremtő
pillanat

Barabás Zoltán (Nagyvárad, 1953 – 2015.) újságíró, szerkesztő, költő.

………….

A HÉT, 1989. JANUÁR 26.

DÁVID ISTVÁN

MILLIÓK SZÍVE DOBBAN

A szabadság kék egén át
látlak téged
hazám
láttalak
véresen a földre bukva
látlak most
a csillagokig jutva
látom
békében élő népedet
látom a szabadság zászlóját
lobogni
hallom a dalt amely
milliók ajkáról
csendül
egy szó lángol szívemben
egy hang
tódul ajkamra
egy arc ragyog előttem
egy kéz inti
előre-előre
egy ember inti bátran
a szabadságért
utánam-utánam
milliók szíve dobban
és jelenünket hatja át
CEAU$ESCU ÉS A PÁRT.

……………………………….
MEGYEI TÜKÖR, 1989. JANUÁR. 26.

B A L O G H J Ó Z S E F

A FORRADALMÁR

A f o r r a d a l m á r n a k
n in c s
é l e tk o r a
é lte tő k o r a v a n c s u p á n . M ű h e ly é b e n ta n u lja m ív e li
a tö r té n e le m a l a k ít á s á t. L e g m e g b íz h a tó b b
s z e r s z á m a tú z b e n – v é r b e n e d z e tt t u l a jd o n éle te .
Se s z e r i s e sz á m a a m e s t e r r e m e k n e k . Id e jé b ő l
n e m f u t j a ö r e g e d é s r e s e z é r t v a n hog y
a f o r r a d a l m á r n a k n in c s é le tk o r a
é lte tő k o r a v a n c s u p á n a m e ly az ő s z ív e
d o b b a n á s á h o z ig a z ítja szív e
d o b b a n á s á t
lé p te ih e z d ia d a lm a s é le te r it m u s á t.

Balogh József (Bukarest, 1931. július 18.— Bukarest, 2006. március 30.) újságíró, író, műfordító.

……………..

IGAZ SZÓ, 1989. 1. SZÁM

VAJDA FERENC

ÜNNEPI ÓDA

NICOLAE CEAU$ESCU elvtárs születésnapjára

Jönnek

jönnek az évszakok

egymásnak adják a stafétabotot

a dér ezüstje

szívünkön dereng

a sokasodó Idő

megszépül Veled;

hitünk: a kommunista holnap

a veretes lényeg

hozd csak

hozd csak még közelebb

a megálmodott messzeséget

hogy ami jó

jobb lehessen

hogy ami szép

tündököljön;

tudatunk búzakoszorúja

virrasszon békességünkön;

a haza egén

csillag legyen a neved;

születésnapodon

huszonhárom millió nevében

anyanyelvemen is

ezt kívánom Neked,

hogy a szél-ekék után

ne kússzon

a borzongó szorongás árnya

a megbántott egen;

a világon

sehol se járjon

lábujjhegyen a félelem;

hogy ne idézzék rakéták

a sejtelmes halált

győzzön, győzzön felette

a fenséges Élet;

a béke

a világbéke legszebb érme

legyen kitüntetésed

Reklámok
Kategória: Bentről kifele | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s