Mindennapi anekdotáink

Miklós és a kabát

Néhány éve történt, egy hideg téli estén. Jancsó Miklós színművésszel egyszerre érkeztünk egy eseményre. Jó nagy tömeg volt, kint hideg, bent meleg, udvarias házigazdák fogadták a népet. Az előtérben ruhatár, ahogyan az illik.

Egy fiatal hölgy készségesen szól Miklósnak:

– Művész úr, adja ide a kabátját…

Jancsó ránéz, majd tettetett felháborodással mondja:

– Dehogy adom, ez az egy van nekem is!

(Jancsó Miklós színművész, 1946-2017)

Best és a pia

Az ír származású George Best minden idők egyik legjelentősebb csatára volt, aki egymaga képes volt eldönteni egy mérkőzést. Ám volt egy nagy problémája: már játékos korában kiderült, hogy alkoholista – olykor a meccsek szünetében is ivott – és imádta a nőket, értük a világ végére is elment volna.

Pályafutása legnagyobb részét, és egyben legsikeresebb éveit a Manchester United csapatánál töltötte. Matt Busby, a legendás menedzser zseninek tartotta. „Abban a csapatban én voltam a legnagyobb. 2000 nővel feküdtem le!”– mondta egyszer.

Még életében beválasztották a 20. század 100 legnagyszerűbb játékosa közé, Pelé a világ legnagyobb játékosának tartotta. Beckenbauer a futballtörténelem egyik legtehetségesebb játékosát látta benne. Neki azonban mások voltak a prioritások: „Rengeteg pénzt költöttem piára, nőkre és gyors autókra – a többit elpazaroltam” – nyilatkozta.

A kétezres évek elején egy újságíró megkérdezte tőle, hogy sosem fordult meg e fejében, hogy abbahagyja az ivást? Best így válaszolt: „Ó, dehogynem. 1969-ben például feladtam a piálást és a nőzést. Ez volt életem legrosszabb 20 perce.”

*

2000 márciusában súlyos májkárosodást diagnosztizáltak nála, 2002-ben májátültetéssel mentették meg az életét, azonban az ivást nem tudta abbahagyni és tönkrement szervezete a 2005. novemberi tüdőgyulladását már nem bírta ki. Temetésén százezer ember vett részt.

 

George Best (Belfast, 1946. május 22. – London, 2005. november 25.) aranylabdás, BEK-győztes, kétszeres angol bajnok északír válogatott labdarúgó

 

Egy érzékeny doki

Idős nénikémet egyszer elvittük az orvoshoz. A doki arról volt híres, hogy a rossz híreket mindig “kímélettel” közölte. Megvizsgálta a nénikét, majd közölte: – Drága hölgyem, önnek veseköve van, epeköve is van. Sírköve nemsokára lesz..

Newton beszólt!

Isaac Newton, amellett, hogy a történelem egyik legkiválóbb tudósa volt, egy ideig politikai szerepet is vállalt. Az egyetem képviselőjeként 1688-ban megválasztották az úgynevezett hosszú parlament tagjának, ezért Londonba költözött, de a parlamenti életet és környezetet rövid idő után számára elfogadhatatlannak érezte, és visszaköltözött Cambridge-be.
Hogy mennyire nem szerette ezt a politikai szerepet, azt jól mutatja, hogy képviselői mandátuma alatt mindössze egyszer szólalt fel. De az legendás volt.
Gondolataiba mélyedten üldögélt a parlament padjaiban, mikor hirtelen szólásra jelentkezett. Mindenki igazgatottan várta, mint mond a nagy tudós, gondolták, valami korszakalkotó ötlet jutott eszébe.
Newton komótosan felállt, és a következőket mondta:
– Kérem, csukják be az ablakokat, mert a huzat megárt a szónokoknak!

Bill Gates és a vizsgák

Bill Gates mesélte egy alkalommal: „Volt egy nagyon jó barátom az iskolában. Ő minden vizsgán átment, én meg állandóan megbuktam. Barátom sokra vitte. Mérnök lett a Microsoftnál. Én meg a tulajdonos…”

Picasso szerénysége

Pablo Picassot otthonában kereste fel egy újságíró, aki meglepetten látta, hogy a művész egyetlen képe sem lóg a falon. Meg is kérdezte: Mester, ön nem szereti a festményeit? A festő gondolkodás nélkül válaszolt: Imádom, de én nem engedhetek meg magamnak egy Picassot…

Carreras és Domingo

Talán kevesen tudják, hogy volt idő, amikor Placido Domingo és José Carreras, a két világhírű tenor ki nem állhatta egymást, annyira nem, hogy szerződésben rögzítették, ahol az egyik színpadra lép, azt a helyszínt a másik messze elkerüli. Mindennek az volt az oka, hogy Domingo madridi, míg Carreras katalán származású.

A nyolcvanas évek végén leukémiát állapítottak meg Carrerasnal. Megkezdődött a versenyfutás az idővel, az énekesnek rengeteg pénzébe került a kezelés. Lassan kezdtek elfogyni az anyagiak, ám ekkor a segítségére sietett egy alapítvány, amelyik tovább fedezte az életmentő orvosi beatvakozások költségeit. A tenor felépült, és csak évek múltán tudta meg, hogy az alapítványt a “nagy ellenség”, Placido Domingo hozta létre, és ő is pénzelte, ezzel megmentve életét. A hála nem maradt el: Domingo egyik koncertjét félbeszakítva Carreras felment a színpadra, és térden állva fejezte ki háláját vetélytársának.
Természetesen megkérdezték Domingot, miért segítette Carreras felépülését. A nagyszerű tenor és EMBER szerényen csak annyit válaszolt: „Egy ilyen hangot nem hagyhattam elveszni”. És a két világnagyság azóta barátként járja a világot…

 A kancellár és az afrikai törzsfőnök

Az egykori német kancellár, Helmuth Kohl kizárólag csak németül beszélt. Ez nagy problémát okozott a hivatalos összejöveteleken, a szervezőnek órákig kellett spekulálniuk, kit ültessenek melléje, aki rangban is megfelel Kohlnak.
Egyszer úgy adódott, hogy egy afrikai néger törzsfőnököt kapott asztalszomszédul a kancellár. Evés közben Kohl ránézett a kicsi feketére, és megkérdezte: ham-ham gut? Gut – felelte az afrikai. Ivás után a kancellár udvariasan odaszólt: gluty-gluty gut? Gut, felelte a néger.
Nem sokkal ezután a törzsfőnök szólásra emelkedett, és egyórás beszédet tartott…kiváló irodalmi németséggel. Majd leült Kohl mellé és megkérdezte: bla-bla gut?

Reklámok