KÖNYVEIM

 

 

Egy élet nem elég…

nano-borito-1

Az erdélyi színésznél nincs sérülékenyebb ember a világon. És kiszolgáltatottabb sem. Úgy szorítja őt a lét elviselhetetlen könnyűsége, hogy abba bele lehet pusztulni. Mindent egy maroknyi álomért. De kell-e ez nekem? Mármint néhány erdélyi színész fátyolként lebegő emlékezete, mely beteríti a virtuális ködbe vesző hétköznapokat? Lám, újra egy kérdőjel. Hideg kampóként kapaszkodik belém. Persze, azért vagyunk, hogy valahol otthon is legyünk. Egyedül a négy fal közt. Vagy mégsem? Lehet másként is? Mit feleljek, ha valaki hirtelen rám kiált: Ki vagy? És vannak, akik tudnak válaszolni. A kiválasztottak. Szavuk örökké szitáló meleg eső.
Ebben a kötetben is, mint az előző, igen sikeres első részben, Nánó Csaba csupán kérdez. Halkan, emberséggel, értőn. S nekünk olvasóknak nincs más dolgunk, mint kitépni magunknak néhány csendes órát a hullámzó időből, hogy ráébredjünk, kell még a remény.
Sorbán Attila
BEMUTATÓ: 2017. MÁJUS 31.
plakat
joskaval

A színház tüneményes jelenét rögzíti Nánó Csaba interjúkötete

Kiss Judit • 2017. június 01 – KRÓNIKA
A színpadi játék tüneményes, mindenkori jelen idejét rögzíti Nánó Csaba újságíró második, kincses városbeli színészekkel készített interjúkat tartalmazó kötete – fogalmazott Visky András, a Kolozsvári Állami Magyar Színház művészeti igazgatója az Egy élet nem elég című, az Europrint kiadónál napvilágot látott kiadvány szerdai bemutatóján.
Mint elhangzott, a megszólaltatott művészekkel készített interjúkat nem mindig volt egyszerű szerkeszteni, hiszen az is megtörtént, hogy az alany négyszer kérte vissza a szöveget, vagy hogy hatórás hanganyagból kellett az újságírónak dolgoznia, az egy újságoldalnyi szöveg pedig sokszor szűkösnek bizonyult. A megjelent interjúk korabeli fogadtatásáról Nánó Csaba elmondta, érezhetően sikerük volt, az olvasóközönség várta a következő beszélgetést, megesett, hogy az utcán is gratuláltak neki. A kötetben olyan ünnepelt kolozsvári művészek mesélnek pályájukról, színészi hitvallásukról, mint Vitályos Ildikó, Széles Anna, Bisztrai Mária, Barkó György, Orosz Lujza, Krasznai Paula, Sebők Klára, Kakuts Ágnes, Török Katalin, a rendszerváltás előtt a kincses városból Magyarországra telepedett, ott befutott színészek is, mint Bács Ferenc, vagy Keresztes Sándor – aki később visszatért az itteni társulathoz, vagy kolozsvári születésű, más városokban játszó művészek, mint Lohinszky Lóránt vagy Higyed Imre.
A kiadványban az Albert Júliával, Jancsó Miklóssal, Borbáth Júliával, Lázár Erzsébettel, Stieff Magdával készített beszélgetések is olvashatóak. A szerző interjút készített a nemrég elhunyt Fülöp Sárközy Júliával is, aki színészként kezdte, majd ügyelőként folytatta a társulatnál. A bemutatón szó esett arról is, hogy miként élték meg a művészek az 1989 előtti nehéz időket, amikor fojtogatóvá vált itthon a légkör, így sokan kitelepedtek közülük Magyarországra, ahol olykor otthontalannak érezték magukat, és arról is, milyen sok tekintetben sérülékeny a színész, akinek számos tényezőnek kell megfelelnie alkotó munkája során: a rendezőnek, kollégáinak, a közönségnek, önmagának.
Nánó Csaba azt is elárulta, még 30 interjúja vár szerkesztésre, kiadásra, úgyhogy már készíti a következő kötetet, amelyben az 1960 és 1987 között működő kolozsvári színjátszó csoport, a Stúdió színpad történetét rögzíti gazdag képanyaggal, plakátokkal, fényképekkel, kritikákkal. A kötet szintén az Europrint kiadónál jelenik majd meg, amelynek vezetője, Derzsi Ákos a bemutatón elmondta, a könyv megszületése többet jelent a kiadó számára a puszta üzletnél, a kiadó, a nyomda és a szerző közti szép kapcsolat eredménye.

18814741_1426787944067971_4350733252841741615_o

Ahol fény, ott árnyék is – színészinterjúk

Bemutató: 2016. január 23.

Tizenegy interjú. Tizenegy portré. Színművészekkel, opera-énekesekkel és a színházhoz ezer szállal kapcsolódó alkotó, cselekvő emberekkel, akik megkerülhetetlen alakjai voltak az 1792-ben alapított kolozsvári Állami Magyar Színház aranykorszakának, a ’70-es, ’80-as éveknek. Jelentőségük túlmutat a talmi népszerűség és a kincses város határain. Életük több puszta színháztörténeti adaléknál, még azok számára is, akik soha nem láthatták őket színpadon. Nánó Csaba óvatosan, lágyan áramló tapintattal, halk alázattal, s végtelen szeretettel, úgy, mint ki egy tűnő világot búcsúztat, vezeti az olvasót e művészek legbelsőbb szobájába. Ahol kétség már alig, s fény helyett inkább már árnyék szitál.

BoritoNCs.jpg

Ahol fény, ott árnyék is: Nánó Csaba könyvbemutatója a kolozsvári színházban

2016. január 19., kedd, 13:43 | Maszol/közlemény

Nánó Csaba, az Erdélyi Napló újságírójának Ahol fény, ott árnyék is címmel megjelent interjúkötetét mutatják be szombaton, január 23-án délután 6 órától a Kolozsvári Állami Magyar Színház emeleti előcsarnokában. A nagyváradi Europrint Kiadónál megjelent könyvet Derzsi Ákos, a kiadó igazgatója, valamint Makkay József újságíró, az Erdélyi Napló főszerkesztője ismerteti. 

A kötet tizenegy interjút tartalmaz. Tizenegy portrét, színművészekkel, opera-énekesekkel és a színházhoz ezer szállal kapcsolódó alkotó, cselekvő emberekkel, akik megkerülhetetlen alakjai voltak az 1792-ben alapított Kolozsvári Állami Magyar Színház aranykorszakának, a ’70-es, ’80-as éveknek. Életük több puszta színháztörténeti adaléknál, még azok számára is, akik soha nem láthatták őket színpadon. Nánó Csaba óvatosan, lágyan áramló tapintattal, halk alázattal, s végtelen szeretettel, úgy, mint ki egy tűnő világot búcsúztat, vezeti az olvasót e művészek legbelsőbb szobájába. Ahol kétség már alig, s fény helyett inkább már árnyék szitál.

A szerző ajánlója a kötetről:

„A jelen interjúkötet nem a véletlen műve. A hozzá vezető folyamat úgy jó fél évszázada kezdődött.

Szüleim a színházban ismerkedtek meg, baráti körük irodalmárokból, színházi emberekből – a feledhetetlen Pásztor János, Szabó Lajika, Makra Lajos, Higyed Imre, hogy a hozzám is közelállókat említsem – állt. Így hát két dolog biztosan nem csoda az életemben: hogy végül az írásnál kötöttem ki, illetve, hogy színészek megszólaltatására adtam a fejem.

A múlt század nyolcvanas éveiben magam is kipróbáltam a színpad varázsát. Mindössze amatőrként ugyan, de volt szerencsém a kolozsvári magyar színház bűvös deszkáira lépni – persze mint statiszta. De láttam, hogyan születik meg egy előadás, tapasztaltam színészeink hatalmas tehetségét, rendkívüli odaadását, a szakma iránti alázatukat.

Egy évtizeddel később újságíróként kereshettem meg azokat, akiket oly nagyra becsültem és csodáltam – olykor közelebbről, máskor a nézőtérről.

Az első beszélgetések 1998-ban jelentek meg a Szabadság napilap hasábjain, majd az Erdélyi Napló című hetilapban folytatódtak. Szándékomban állt elsősorban azokat megszólaltatni, akik részesei voltak a színház 60-as, 70-es, 80-as években elért sikereinek, a Harag György nevével fémjelzett korszaknak. Idővel természetesen nem maradhattak ki az új generáció, a Tompa Gábor által újraálmodott, immár Európa-szerte elismerésnek örvendő kolozsvári színház fiatalabb képviselői sem.

Az Ahol fény, ott árnyék is című kötetben azok szerepelnek, akik sajnos már nincsenek közöttünk, akik többé nem mesélhetnek arról, hogyan tolták – olykor nagyon mostoha körülmények között – Thália szekerét. Emléküknek ajánlom e könyvet.”

12605342_10153766099472221_5500944505901979938_o

jan 23-2

Könyvem bemutatója, 2016. január 23. ÁMSZ

Emlékek Thália templomából Nánó Csaba interjúkötetében

(Krónika, január 25.)

Azon túlmenően, hogy nagyon emberi, meleg hangú beszélgetéseket tartalmaz, olyan színháztörténeti korszakot rögzít, kelt életre és hoz mozgásba ez a könyv, amit a közösségi színjátszás korszakának neveznék – méltatta Visky András, a Kolozsvári Állami Magyar Színház igazgatóhelyettese Nánó Csaba Ahol fény, ott árnyék is című interjúkötetét a szombat esti könyvbemutatón a kincses városban.

nano_csaba_konyvbemutato_bi-4907_b

A nagyváradi Europrint Kiadó gondozásában megjelent kötet összesen tizenegy portréinterjút tartalmaz színművészekkel, operaénekesekkel, a 70-es és 80-as évek kolozsvári magyar színjátszásának meghatározó személyiségeivel. Visky András úgy fogalmazott, szereti, ahogy Nánó Csaba kérdez.

„Kérdései néha meglepően direktek, váratlanok és nagyon személyesek, mégsem szemérmetlenül, hanem őszinte érdeklődéssel kérdez. Így olyan dolgokat tudunk meg interjúalanyaitól, amelyeket korábban nem tudtunk” – magyarázta. Derzsi Ákos, a könyvkiadó igazgatója elmondta, azért épp Nagyváradon jelent meg a kötet, mert a szerzővel osztálytársak voltak Kolozsváron, régóta ismerték egymást, ugyanakkor nagyra értékeli Nánó Csaba munkásságát.

nano_csaba_konyvbemutato_bi-4904_b

A könyvbemutatón Makkay József, az Erdélyi Napló főszerkesztője beszélgetett a szerzővel, aki maga is a lap újságírója. Thália templomával való kapcsolatáról Nánó Csaba elmondta, szülei a kolozsvári színház folyosóján ismerkedtek meg, aztán ő a nyolcvanas években felcsapott amatőr színjátszónak. Ekkoriban ismerkedett meg későbbi interjúalanyaival, így újságíróként feltett szándéka volt, hogy a színház egyik aranykorszakának számító periódust, a 70-es, 80-as éveket megörökítse.

Arra a kérdésre, hogy mi szükséges ahhoz, hogy megnyíljon valaki, betekintést engedjen a magánéletébe is, Nánó Csaba kifejtette, nagy adag empátia szükséges, a beszélgetőtárs pedig megérzi ezt. A szerző mintegy 50 interjújából választotta ki a kiadóval közösen a most megjelent 11 beszélgetést, és olyan alanyokra esett a választásuk, akik már eltávoztak az élők sorából.

nano_csaba_konyvbemutato_bi-5060_b

Többek közt Dorián Ilona, Nagy Dezső, Senkálszki Endre színművész, Mátyás Jenő operaénekes is megszólal a kötetben, amely a kommunista diktatúra évtizedeinek hangulatát is visszaadja. A Kötő Józseffel készült interjúból például kiderül, hogy 1985 és 1990 között – amikor a tavaly januárban elhunyt Kötő volt a színház igazgatója – állandóan driblizni kellett: jött egy-egy „pártokos”, akinek fogalma nem volt a színházról, de ha nem tetszett neki egy jelenet, egyszerűen kicenzúrázta.

A tizenegy interjú közül kettő Senkálszky Endre színésszel, színházigazgatóval készült, a szerző bevallása szerint azért, mert annyira színháztörténeti emlékek azok, amikről beszélt, hogy kikerülhetetlen volt két interjút is beválogatni a kötetbe.

Könyv a színpad nagyjairól – akik már nincsenek közöttünk

-A A+
Ahol fény, ott árnyék is: ez a címe Nánó Csaba interjúkötetének, amelyben a kolozsvári színjátszás olyan markáns személyiségeit idézi meg, akik már nincsenek közöttünk.

Az igényes kivitelezésű, gazdagon illusztrált kötet 2015 végén jelent meg a nagyváradi Europrint kiadó gondozásában. Tizenegy interjún keresztül vezet be azoknak a színészeknek, operaénekeseknek a letűnt világába, akik a kolozsvári magyar színház valódi sztárjai voltak az 1970-es, ’80-as években.

„Emberi, meleg hangú beszélgetéseket tartalmaz ez a kötet. Olyan színháztörténeti korszakot kelt életre, amit én a közösségi színjátszás korszakának neveznék” – jelentette ki Visky András, a társulat művészeti aligazgatója a kolozsvári könyvbemutatón. Több interjúban megjelenik a legendás rendező, Harag György, és az interjúalanyok egybecsengő jellemzéséből az is kiderül, hogy sajátos titka volt személyiségének. Benne megbízó, vele szeretettel és örömmel dolgozó csapatot tudott mindig maga köré gyűjteni.


  • A szerző és kötete. || Fotók: Biró István
    Galéria megnyitása

A szerző elmesélte: élete már születése előtt összefonódott Tháliával, hisz szülei a sétatéri színház folyosóin találkoztak először. Gyermekkorában két színházi produkcióban is statisztált, abban az időben már csodálta a nagy művészeket, későbbi interjúalanyait. „Empátiával, felkészülten kell kérdezni. Beszélgetés közben nyílnak meg az emberek” – mondta Nánó Csaba az interjúkészítés kulisszáiról. Az alanyok arról az időszakról mesélnek, amelyben a közönség megtöltötte a 850 férőhelyes nézőteret, és – mivel nagyon sok mindenről nem volt szabad beszélni – fantasztikusan nyitott volt arra, hogy felfogja az áthallásokat, rejtett üzeneteket. „Nehéz, de szép korszak volt: ez jön le minden vallomásból” – mondta a szerző.

A kötet nemcsak egy letűnt színházi kor dokumentuma, hanem jónéhány érdekes, vicces sztorit, színházi anekdotát is első kézből kapunk meg benne. Nagy Dezső például felidézte Nánó Csabának, hogy a színpadon viccelődés nagy mestere volt Horváth Béla és Széles Anikó is. Dorián Ilona elmondja az interjúban, hogy kétszer is átszökött a határon, Bíró Levente meg a bohém, örök agglegény Tomcsa Sándorról mesélt vicces történetet, no meg az 1947-ben alakult Dolgozók Színházáról, ahol tűzoltó és kuplerájlakó „művésznő” is akadt a színészek között.  Megtudjuk azt is belőle, hogy Dehel Gábor profi labdarúgó volt, mielőtt színészi pályára lépett volna, és akik ismerték Kötő Józsefet, biztos összeszorul a szívük interjút záró szavaira: „Nem készülök meghalni.”

A megkérdezettek: Nagy Dezső színész (1941 – 2004), Dorián Ilona színésznő (1927 – 2001), Bíró Levente színész (1924 – 2007), Mátyás Jenő operaénekes (1935 – 2015), Dehel Gábor színész, rendező (1940 – 2014), Kötő József színháztörténész, a Kolozsvári Magyar Színház egykori igazgatója (1939 – 2015), Senkálszky Endre színész, szintén a Kolozsvári Magyar Színház egykori igazgatója (1914 – 2014) – vele két interjút is közöl a szerző, Bereczky Júlia színésznő (1928 – 2007), Szilágyi Ferenc tenorista (1925 – 2010), László Gerő színész (1928 – 2005) és Váli Ilona, aki férjére, Harag Györgyre (1925 – 1985) emlékezik.
Könyvmaraton Nagyváradon, 2016. nov. 17-19. 
A régi vándornyomdászok-, könyvárusok példáját követve táskányi könyvvel érkezett meg pénteken, a maraton második napján Derzsi Ákos, a nagyváradi Europrint Kiadó vezetője. Ő elsőként a Jakobovits Miklós alkotásait tartalmazó Képtárgyak című albumbot ajánlotta a közönség figyelmébe, majd Joó Julianna Pleidell János élete és munkásságacímű könyvét. Nánó Csaba Ahol fény, ott árnyék is című, kolozsvári színészinterjúkat tartalmazó kötete következett, ennek egyébként készül a folytatása.
(Reggeli újság, nov. 21.)

Ellopott ősz – karcolások az idő ablakára

Az Ellopott ősz ismerősökről és ismeretlenekről szól, és az utóbbi majd két évtized történéseiből ihletődik. A Szerző szándéka szerint az írások némi humorral vannak fűszerezve, egy-két kivételtől eltekintve, ahol a mese nem volt viccelődésre alkalmas. Anekdoták, megesett dolgok, elképzelt események válogatása a könyv – remélhetőleg az Olvasó kikapcsolódását szolgálja.

elopott