2016 november hónap bejegyzései

Kolozsvár, 2016

Gyerekkori barátom hívott izgatottan: – Képzeld, tegnap találkoztam egy fickóval, aki azt állítja, ő is Kolozsváron született! Máris csóváltam a fejem, meg voltam győződve, hogy azt a keveset, aki a háromszáz valahány ezer lakosból itt született, mind ismerem. Vagy legalábbis … Bővebben…

Kategória: Uncategorized | Megjegyzés hozzáfűzése

Vannak még EMBEREK

Talán kevesen tudják, hogy volt idő, amikor Placido Domingo és José Carreras, a két világhírű tenor ki nem állhatta egymást, annyira nem, hogy szerződésben rögzítették, ahol az egyik színpadra lép, azt a helyszínt a másik messze elkerüli. Mindennek az volt … Bővebben…

Kategória: Uncategorized | Megjegyzés hozzáfűzése

Iancu ökrös szekere

Az emberek természetére, egyéniségére általában jellemző, kiket választanak maguknak példaképnek, hősnek, vezércsillaguknak. Korszakonként változnak a jó példák, minden korosztály másban találja meg a követendő példát. Ma már mosolyogva gondolok vissza lázadó kamaszkoromra, amikor olyanokra néztem fel – nyilván a kor, … Bővebben…

Kategória: Uncategorized | Megjegyzés hozzáfűzése

Nevessünk: a kancellár és az afrikai törzsfőnök

Az egykori német kancellár, Helmuth Kohl kizárólag csak németül beszélt. Ez nagy problémát okozott a hivatalos összejöveteleken, a szervezőnek órákig kellett spekulálniuk, kit ültessenek melléje, aki rangban is megfelel Kohlnak. Egyszer úgy adódott, hogy egy afrikai néger törzsfőnököt kapott asztalszomszédul … Bővebben…

Kategória: Uncategorized | 3 hozzászólás

A hóember könnyei

  A hóemberre borzalmas magány telepedett. Ilyet még sosem érzett. Azelőtt soha nem fázott, most pedig rázta a hideg. A Hóember belső lázban égett. Nem tudta mitől. Csak azt érezte, hogy az egyedüllét ellepi fejét, murokorrát, seprűkezét, gömbölyű hasát, golyó … Bővebben…

Kategória: Uncategorized | 2 hozzászólás

Majdnem

Majdnem volt egy életem. Egy életem volt. Majdnem. Majdnem nem maradtam semmivel. Semmivé lett majdnem az élet… (2016. nov. 12.)

Kategória: Uncategorized | 1 hozzászólás

Égi ajándék

A tömbházunk körül ólálkodó ebet minden délután — ha van mivel — örömmel etetem. Szegénykém nem tehet róla, hogy kóbor kutyának született. A napokban (fizetés után persze) rántottcsirkét ebédeltünk. Sietek is enni adni Mogyorónak. Nézem a kutyát evés közben, néha … Bővebben…

Kategória: Uncategorized | 1 hozzászólás