2016 november hónap bejegyzései

Gyerekkori barátom hívott izgatottan: – Képzeld, tegnap találkoztam egy fickóval, aki azt állítja, ő is Kolozsváron született! Máris csóváltam a fejem, meg voltam győződve, hogy azt a keveset, aki a háromszáz valahány ezer lakosból itt született, mind ismerem. Vagy legalábbis … Bővebben… →

Talán kevesen tudják, hogy volt idő, amikor Placido Domingo és José Carreras, a két világhírű tenor ki nem állhatta egymást, annyira nem, hogy szerződésben rögzítették, ahol az egyik színpadra lép, azt a helyszínt a másik messze elkerüli. Mindennek az volt … Bővebben… →

Az emberek természetére, egyéniségére általában jellemző, kiket választanak maguknak példaképnek, hősnek, vezércsillaguknak. Korszakonként változnak a jó példák, minden korosztály másban találja meg a követendő példát. Ma már mosolyogva gondolok vissza lázadó kamaszkoromra, amikor olyanokra néztem fel – nyilván a kor, … Bővebben… →

Az egykori német kancellár, Helmuth Kohl kizárólag csak németül beszélt. Ez nagy problémát okozott a hivatalos összejöveteleken, a szervezőnek órákig kellett spekulálniuk, kit ültessenek melléje, aki rangban is megfelel Kohlnak. Egyszer úgy adódott, hogy egy afrikai néger törzsfőnököt kapott asztalszomszédul … Bővebben… →

  A hóemberre borzalmas magány telepedett. Ilyet még sosem érzett. Azelőtt soha nem fázott, most pedig rázta a hideg. A Hóember belső lázban égett. Nem tudta mitől. Csak azt érezte, hogy az egyedüllét ellepi fejét, murokorrát, seprűkezét, gömbölyű hasát, golyó … Bővebben… →

Majdnem volt egy életem. Egy életem volt. Majdnem. Majdnem nem maradtam semmivel. Semmivé lett majdnem az élet… (2016. nov. 12.)

A tömbházunk körül ólálkodó ebet minden délután — ha van mivel — örömmel etetem. Szegénykém nem tehet róla, hogy kóbor kutyának született. A napokban (fizetés után persze) rántottcsirkét ebédeltünk. Sietek is enni adni Mogyorónak. Nézem a kutyát evés közben, néha … Bővebben… →

Érdekes, ahogy haladok előre a korban — maholnap negyven éves „vén trotty” leszek — , egyre több gyerekkori emlék bújik elő tudatom mélyéből. Ilyesfajta meleg nyár volt akkor is — jó harminc évvel ezelôtt —, amikor Temesvárott hőmérôk törtek össze a forróságtól. Csakhogy a … Bővebben… →

„Több műtéten is átestem már életemben – harminc-negyven éve fel vagyok készülve a halálra. Nem fog váratlanul érni.” Nem, Kocsis Zoltán, nem Téged ért váratlanul. Minket. Így van ez. Aki sokat szenved – legyen bár titokban olykor boldog és felhőtlen … Bővebben… →

Amikor az év napjai, hónapjai megállapodnak az 1956-os magyar forradalom dátumánál, mindig eszembe jut Koczka György dramaturg, újságíró, aki a szabadságszerető, szókimondó, rendkívül egyenes ember példáját testesítette meg számomra. Aki nemcsak beszélt az igazabb, jobb világról, hanem komoly áldozatokat is … Bővebben… →