Üzent a hatalom. „Meggyőződésem, hogy azoknak a románoknak, akik külföldön vállaltak munkát, van okuk hazatérni. Szeretettel várjuk őket, együtt egy jobb Romániát építhetünk” – írja közösségi oldalán a román miniszterelnök. Ettől a mondattól nem csak nekem maradt tátva a szám, a világhálón egész szép karriert futottak be a dühös és nem mindig szalonképes válaszok. A műkedvelőkből álló kabinet vezetője olyan országba akarja hazacsalogatni a külföldön boldogulókat, ahol a nyáron induló vonatok ki tudja, melyik évszakban érkeznek meg a célállomásra, és komoly étel-, folyadék- és alsónemű-tartalékkal kell az elméletileg legrövidebb útra is elindulni. Nemrég hallottam, hogy egy mozdony a nyílt pályán adta be a kulcsot. Az utasok, a személyzet Isten kegyelmére lett bízva, mivel az illetékeseknek fogalmuk nem volt, honnan küldjenek egy működőképes mozdonyt. A sokat emlegetett és dicsért, halálpontos japán vasutak alkalmazottainak százai dőlnének kardjukba pusztán kötelességtudatból, ha ott is így működnének a dolgok. Én egyébként a kormányfő helyett nem nagyon bíztatnám hazatérésre külföldön dolgozó honfitársaimat, akik tisztában vannak azzal, itthon mi vár rájuk. Már csak azért sem, mert a munkanélküliek aránya hihetetlen módon megugrana, és nem lenne, mivel dicsekedni az EU hatalmasai előtt. Az a statisztika, amit olykor az orrunk alá dörgöl a hatalom, teljesen valótlan képet nyújt. Gondoljunk bele, hirtelen mekkorára ugrana a jelenlegi 5–6 százalékos munkanélküliségi ráta, ha a négy–öt millió román állampolgár (pontosan nem tudni, hányan is mentek el a munkaképesek közül), aki külföldön talált munkát, hazatérne. Akkor lenne csak gondban a hatalom, és a milliós tömegből álló tüntetések valószínűleg mindennaposak lennének. Sosem voltam híve az elvándorlásnak, sokáig úgy gondoltam – elég naivan –, hogy a dolgokat helyben kell megoldani. Aztán teltek az évek, valahogy átzökkentünk a sötét kommunista korszakon, és úgy éreztük, új szelek fújnak, a sötét után fény vár ránk. Mint a mesékben. Édes balgaság! Magunkhoz tértünk, az évek ugyanúgy telnek, és sokak számára csak a nyomor lett fényesebb. Meghazudtolva minden törvényszerűséget, a csőcselék idővel még inkább elbutult, a senkik egyszerre kivirágoztak, és még mindig annál az ámulatnál tartunk, hogy több mint negyed százada micsoda figurák vezetik az országot. Egyetlen hasznát látom az idők változásának: mehet mindenki, amerre a szeme lát, senki sem tartja vissza, ha nincs oka a maradásra. Vagy itt üldögél a dantei pokolban, ahol végül felhagy „minden reménnyel”. Irreális világban élünk. Akinek dolga volt az egészségüggyel, tapasztalhatta, micsoda katasztrofális állapotok uralják. Akinek a tanüggyel van kapcsolata, ugyanezt látja. Akinek az igazságszolgáltatással van dolga, az sem mondhat jót. Akinek a hivatalokkal, annak vasból kell lennie az idegeinek. Aki becsületesen dolgozik, azt hülyének nézik. Aki nyugdíjas, boldogtalan. Aki útnak indul, nem tudja, hol köt ki. Aki… A miniszterelnök hazacsalogató bejegyzéséhez rengetegen hozzászóltak. Többnyire olyanok, akik az érem mindkét felét – az itthon, illetve külföldön vállalt munka utáni fizetséget és életkörülményeket – megtapasztalták. Egyikük – valószínűleg régóta külföldön dolgozó honfitársa – pontosan fogalmazott: „ez az ember azt gondolja, hogy akik elmentek, mazochisták, hogy visszatérjenek?” De az is felvetődik, vajon önsanyargató, aki itt marad? A választ az olvasóra bízom.
(Erdélyi Napló)
nanocsaba 
remelem,nem miattam van ketszer az uborkaszezonrol az iras.(mert hajlamos vagyok,hogy a szajam lefele gorbuljon)megszokasbol,ugy-e az ember megszokja,es kialakul benne ez a hajlam.Na de nem veletlen.!Penteken megyek komisziora,Emil szabadsagon,hagyom pihenni.Szivesen olvasom,ha van idom,amiket ir.
Véletlenül van kétszer 🙂 Sikert a komissziónál!
Elszoltam magam,a megszokasbol,nem konnyu betegnek sem lenni,foleg,ha santit a dolog.Nagy sikert nem ertem el,annyit igen,hogy mire a vegere jartam,kezdek teljesen becsavarodni,ha nem ugyelek.Ilyen az egeszsegugy,szerintem,tolem fuggetlenul,nem mukodik.Nalunk meg a macko is hulyenek erzi magat,ki van csavarodva.(veletlenek nincsenek,a jatekot komolyan kell venni,de ez nem jatek,nem erdemes komolyan venni-ez a vegeredmeny,sajnos)kicsit bonyolult,vagy megsem?nem tudom.
Barmilyen hihetetlen,de csak most sikerult a vegere ernem,hogy kezemben legyen a papir a komisziotol.Visszarendeltek nszer,es meg utanajartam papiroknak,amik nem voltak kezbesitve,mert allitolag nem voltam itthon,sikerult kifognom egy epilepszias rohamban az egyik alkalommal egy beteget,kellett hivjuk a 112ot,mert a doktorno kozben fogta,hogy ne torje ossze magat,mindenki felidegesedett,a masik nem ertette,hol a beteg,hova kell jonni,vegul megerkeztek,nagy nehezen,aztan a laban ment ki szegeny,csak megutotte az arcat.Vegre valahara,en is sorra kerultem,megkoszontek a mindenfele turelmemet.Kontroljaik vannak a korhaznal,mert ugy-e,elloptak a penzeket a biztositohaznal,persze,nem itt,lenyeg,hogy mindenki futkosott osszevissza,mondta a kollegano,bolondokhaza van,jo.Ennyit a kitartasrol,esetleg hulyenek tunok,nem kell csodalkozni,amugy,azt irja a papiromon,”idei de inutilitate,tendinta la izolare”vagyis,en sajat magamrol eldontom,hogy haszontalan vagyok,es le is lepek,ha ugy erzem,nem varom meg,mig masok mondjak.