Minden egyes választás közeledtével – egymás ígéreteit túllicitáló politikusainkat hallgatva – Örkény legjobb abszurdjai jutnak eszembe.
Történelmi távlatokban mérve nem is olyan régen még Funar boldogította polgármesterként Kolozsvárt. Nem sokkal ’90 után nagy volt a lelkesedés, a tenni akarás, így aztán minden választási évben „nagy-román” alagutat ígért a hegyek alatt – akkoriban még autópályákról szó sem volt –, amely Torda felől egyenesen a város központjába vezette volna a forgalmat. Persze mondhatott volna csupán annyit, hogy leaszfaltozza a gidres-gödrös országutat, de ennyivel már akkor sem lehetett választást nyerni. (A nemzeti színűre festett padokkal és zászlórudakkal még igen…)
Új választások, még esztelenebb ígéretek következtek. Valakinek eszébe jutott, hogy drótkötélpályákon mozgó, a város fölött száguldó közlekedési eszközökre lenne szüksége a lakosságnak. Pedig a forgalom könnyítése végett egyszerűbb lett volna „csak” egy terelőutat ígérni. Más kérdés, hogy azt meg is kellene valósítani, de ilyen földi dolgok senkinek nem keltik fel az érdeklődését. A lényeg, hogy papíron már úgy nézett ki a város, mint Amerika metropolisai egy tudományos-fantasztikus filmben.
Soha meg nem valósult alagutak, drótkötélpályák után egy kipihent jelöltnek feltűnt, hogy Kolozsvárt kettészeli a Szamos. És ha már kéznél van a folyó – mindegy, hogy a központban például félméteres –, hajózhatóvá kell tenni. (Jut eszembe, ha a diktátor még eléldegél pár évet, Bukarest most tengerjárók kikötője lenne. Bár választások környékén ott is előhozakodnak a régi tervvel nagyot mondó jelöltek.) A jövő utasai bámulhatnák a foghíjas betonba öntött folyópartot a Titanic kicsinyített másairól. Pedig mennyivel olcsóbb és emberbarátibb lenne, ha a hajóutazást ígérő politikus pusztán annyit fogad meg – és ezt utólag be is tartja –, hogy összeszedik a rettenetes mértékben elszaporodott kóbor kutyákat. Vagy, hogy megoldják az évek, évtizedek óta húzódó szeméttelep ügyét. Esetleg elkezdik végre a Főtér és környéke rendezését, a zsúfolt forgalom elterelését, parkolók kiépítését. Mondhatna annyit, hogy tatarozni fogják majd a központban az épületeket, hogy a vakolat és az erkélyek ne essenek a sétálók fejére.
A városi önkormányzat – „véletlenül” választások közeledtével – nagyszabású felújításokba vágott bele, melyek közül jó párnak megkérdőjelezhető a gyakorlati haszna. A villamosvonal teljes felújítása első ránézésre üdvözlendő. Viszont ha jobban belegondolunk, ebben a formában kidobott pénz. Ugyanis az eredeti vaspálya útvonala régóta értelmét vesztette. Annak idején azért épült, hogy a legnagyobb lakónegyedből a város másik felén lévő ipari negyedbe szállítsa az embereket. Csakhogy ipari negyed ma már nincs. A villamos kilométereken át lakatlan területeken száguld, tulajdonképpen kikerülve a forgalmasabb városrészeket, így nem csoda, ha csúcsidőben is alig van utas rajta. Alagút, drótpálya és szamosi hajózás helyett például a villamos útvonalán is lehetne (és kellene) változtatni, hogy legalább hasznunkra legyen, ha már van. Ez talán sokkal olcsóbb is lenne, és Örkény is nyugodtan aludhatná örök álmát…
nanocsaba 